A Sanyi-történetek a TruBeat Rádió Mi-n futó Undorgrund című műsorának ajánlószövegeiként kezdték. Aztán lett belőlük az, ami. Nem mi írtuk, mi csak közzétesszük. Mondanám, hogy az élet írta, és igazam is lenne, de igazából Viorel csapkodta bele a gépbe.

Aztán a szövegek elvesztek a zinternet nagy útvesztőjében (egyszer levette egy csávó, akit elküldtem jól a kurva anyjába, erre ő megígérte, hogy beveri az arcom, ezt azóta is kíváncsian várjuk, mindenesetre az oldal onnantól vagy volt, vagy nem, most épp nincs). Most meg született egy új. Úgyhogy, amíg előhalásszuk a többit, íme a legfrisseb Kozma Sanyi epizód. Szerintem az eddigi leghosszabb.

Kozma „BigAss” Sanyi Dévaványán született félig zsidó, félig roma családba. Már zsenge gyermekkorától magába szívta a zene szeretetét, így középiskolai éveit a tudományok és saját nemiségének bűvkörén kívül örökös popkulturális ámokfutásban élte. Csokonyavisontától Gergelyiugornyáig, Medgyesbodzástól Röjtökmuzsajig tartó hosszú kalandozásai során aztán egyre jobban elmélyült a mindent átható hazaszeretet és a promiszkuitás delejes világában, mígnem Budapesten letelepedvén megalapította a világ ezidáig egyetlen dadaista meleg hip-hop formációját, a pusztaszlengen alapuló HáTurult. De ez nem is lényeges.

Egy nap

Az utolsó Hubertus rémlett, aztán vagy transzporter vagy el se ment otthonról. Már csicseregtek a madarak. Sanyi a kinyitott hűtőajtó mögött egy bögyös-bulás 50-es nőt vett észre maga mellett, frissen dauerolt, büdös mamuszos. Vádlóan vizslatott.
- Te meg ki a fasz vagy? – szedte össze magát egy bödönnel a kezében.
Az anyja sírva rohant a budiba, csurizni jobban kellett, mint látványosan elvonulni. Sanyi, nagyjából már sejtve a szitut, az ajtó előtt ordibált:
- S’akkor mivan? He? Van az úgy, hogy órákig szedegeted a szemöldököd, aztán elmész valahova, és csak az ottani tükörben látod meg a kimaradt szálakat. Vagy hogy leolvad az alapozó a fülledésben, vagy hogy lereszelt körmödön csak marad egy mindenbe beleakadó kis tüske, nem???!!!!???
Nem érkezett válasz, szedett a pörköltből.

Délben ébredt. Felemelte a fejét, úgy zuhantak le a húsdarabok az arcáról, mint olcsó filmekben a műsziklák pattognak. Belealudt. Az asztalon levél: „Az hagyján, hogy nem ismered meg, akiből kijöttél, de ráadásul buzi is vagy.“ Összegyűrte.
Hirtelen dudálás vágta ketté a fejét. A tízéves, álcázózöld Suzuki Swiftben egy hátrnyalt hajú, Jávor Pál-bajszos, ideges alak söpörgette magáról az éppen az ingére izzó parazsat.
– Anyád! - ordított a házba. Laci papnövendék volt, csak aztán bevezették hozzá az internetet.
Sanyi bemászott a kocsiba, és kivett egy fél marék fájdalomcsillapítót a kesztyűtartóból:
- Kösz a reggelit!

Valagrózsa kiporszívózott lakásában Hun-Tun leves és Gung-Bao csirke illata hullámzott. Aztán a frissen érkezők bakancsa is.
- Egyre undorítóbb vagy Valag, de tetszik... – Sanyi lehuppant egy punnyadt paradicsomra emlékeztető babzsákra, és tekert egy akkora rakettát, amilyen hosszú faszt szeretett volna.
Laci kicsit tikkelő szemmel, veszélyesen önmegtartóztatva kanalazott, Valagrózsa valamit beszedett reggel, mert irritálóan tudálékosan mosolygott, miközben a mezőtúri Ütleg zenekar egy 87-es demója sistergett tompán, CD-re kikonkretizálva.
- Az a baj, hogy hiába Hun-Tun... – süllyedt Sanyi a megvilágosodás egy olyan fokára, aminek eredményeképpen egy porosodó bölénytrófeára kezdett hasonlítani, csak ő a testével együtt.

Egy szűk pincében ébredt, ahol minden falról kétszer olyan hangosan csapott vissza a csörömpölés, mint az fizikailag lehetséges. Valagrózsa letörölhetetlen jovializmussal stimulálta ki a pornóbasszust apja csillogómatricás lagzikellékéből, Laci ugrálva verte a dobot, ahogy az sejtehető volt egész napos kussolásából. Síkos Tibi nem jött, gitár nélkül meg elég szarul szólt az egész. Sanyi felpattant, és megafonként üvöltött: „Tudom, hogy élek!/Tudom, hogy élek!/Fémes léptek!/Kétes létek!/Terabit lélek!/ Terabit lélek!“
Aztán sör.

- Jó ez a kanbuli, csak kevés a pina... – vetett véget a délutáni idillnek Laci. Lebeszélték Valagrózsát az üres üvegek visszaviteléről, és beültek a Hajóhanemjóba, ami ekkoriban a hasonló érdeklődésű, maximum közepes, de készséges wannabe groupie -k felkapott helyévé avanzsált. Naspolya lassan, de biztosan elnácisodó bátyjától szerzett egy üveg Zubrowkát, ami, mint később kiderült, megalapozta a végkimenetelt.
- ... mert hiába vagyok én egy antirobot, ha a szabadságom súlya alatt összerogyok, szart se ér az egész... – magyarázott a körbegyűlő lányoknak Sanyi, mialatt Laci nikotinszagú jobb mutatóujja máris egy szakadt neccharisnya által felkínált lehetőségeket firtatva mozgott lassan, mint egy érett gyümölcs felé vánszorgó pondró.
Valagrózsa, bár nem látta, néha Naspolyával smárolt, a lányok megvadultak, és bizonyos időnként véreres szemű, felajzott párok futottak a vécé felé, mintha odaásták volna a halálos sziklabörtönből kivezető egyetlen menekülőutat.

Sanyi egy embertelen fényű zseblámpa égető fehérségére eszmélt, aztán már a hangokat is hallotta:
- FIATALEMBER! NAGYON VESZÉLYES AZ ÚTON FEKÜDNI! TUDJA, HOL LAKIK?
Felismerte az unalmas egyenruhákat, és bólintott. Nem lakott messze, de autóval az a három kanyar is betett.
– Bocsánat – mondta majdnem, és sugárban előrehányt a két rendőr közé. Annyira meglepődtek, hogy elfelejtették megverni. Hosszan csöngettek otthon, de senki sem nyitott ajtót. Sanyi anyja mégiscsak felébredt, és a sötétben kikandikált. Fia egy mosogatószivaccsal törölgette a padlószőnyegbe ivódott savat, miközben az utcai lámpa kivillanó munkásseggére fókuszált. Elmosolyodott, és kitette a babgulyást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.