Azt ugye mindenki tudja, hogy a munka ünnepét én sokszorosan ünneplem: Először is kihajigálok mindenkit a kocsmából csütörtök este, hogy péntek hajnalban hatkor el tudjak indulni fővárosirányt, hogy ott aztán annak örüljek több száz hasonszőrű sérülttel, hogy nincs pénzem rendes autóra, valamint hogy kényszeredett vigyorral bizonygassam, hogy ezekben a régi szarokban az a jó, hogy lépten-nyomon darabokra esnek. Másodsoron még ugyaneznap megünneplem kedves barátném születésnapját, szintén Pesten, akit ugyan nem dugtam meg, de a csajom szerint ez csak idő kérdése lett volna, így érthetőleg ő nem annyira boldog, de azért mosolyogni fog. Harmadrészt, és ez a legfontosabb, megpróbálunk értelmes időben elindulni haza, és ha nem rohadunk le Félegyházánál, mint szoktunk, akkor remélhetőleg időben befutunk a Garabba, ahol - addigra már nyilván nagyon kipihenten - széjjelbüntetünk mindenkit!

Lesz persze előttünk Atomtorta is, meg Our Heroin, meg Fiction Stop, de ez nem az Undorgrund része, Dudváék régi-új zenekara, a Hitel Jugend viszont nagyon is! Figyeldoda, szereztek énekest meg szintist is, szóval világbüntető lesz. Utána meg persze szokásos felesleges gitárreszelés cédéről, amíg bírjuk, vagy amíg Sziszi artériás vérzést nem kap. Ottlegyetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.